[LAP TETEJÉRE]

A hó

A hó 0 °C alatt képződött csapadék, amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek. A jégkristályok alakja – keletkezésük folytán – nagyon különböző, elsősorban a hőmérséklettől függ:

0 °C … −8 °C : elsősorban tű alakú

−5 °C … −10 °C : oszlopok, lapocskák

−10 °C … −20 °C : lapocskák

−13 °C … −17 °C : hócsillagok

−18 °C … −25 °C : oszlopok, kombinált lapocskák keletkeznek.

[LAP TETEJÉRE]

Újhó

Újhónak nevezünk minden hófajtát, ahol a hókristály eredeti formájában található, függetlenül attól, hogy mennyi ideje hullott. Kristályszerű, többnyire hatsugaras csillagocskák laza szerkezettel.

Az újhó fajtái:

• Vadhó: nagyon nagy hidegben és szélcsendben keletkezik. Többnyire kis pelyhekben hull, de kristályai különösen hosszú sugarúak, ezért laza, omlós szerkezetű. Elsősorban Kanadában és Új-Zélandon található. Térfogatsúlya 10–30 kg/m³.
• Porhó: könnyű laza hó, hidegben is pelyhekben hull, nem áll össze hólabdává. Térfogatsúlya 30–60 kg/m³.
• Nedves hó (péphó): 0 °C körüli időjárásban, nagy pelyhekben hull (sok összetapadt hókristály). Gyúrható, filcszerű.
• Hódara: akkor keletkezik, ha a hópelyhek útközben vízzel találkoznak, azután megfagynak. Golyó alakú, levegőt is tartalmazó szemcsékben hull. Ha a hódara további vizet vesz föl, megfagyva jéggé alakul (jégeső).

Találkozunk még két, kristályos szerkezetű természetes jelenséggel, amelyeket nem tekintünk újhónak:

• Felületi dér: nagy hidegben a hófelületen keletkezik, csillogó, laza szerkezetű kristályokkal. Ha később újhó fedi, veszélyes,lavinaképző csúszóréteget képezhet.
• Zúzmara: a kiálló tárgyakra ködcseppecskék fagynak (faágak, felvonó oszlopok). A kristályok mindig széllel szemben növekszenek.

• Mesterséges hó: A sípályákon fagypont alatti hőmérsékleten apró cseppekre porlasztott vizet fújnak egy ventilátor elé (hóágyú) alevegőben a cseppek megfagynak. Mivel nem kristályos szerkezetű, kevesebb levegőt tartalmaz, mint a természetes hófajták. A sípályákon tartós tömör réteget alkot.

[LAP TETEJÉRE]

Régi hó

Az újhó hőmérsékleti és erőhatásokra (szél, rétegnyomás) átalakul. A hókristályok hószemcsékké alakulnak (leépülő átalakulás), egyidejűleg az egymás melletti szemcsék kölcsönhatásba lépnek (felépülő átalakulás) filcesednek. Durva szemcsés (d>2 mm) és finom szemcsés (d<2 mm) régi havat különböztetünk meg.

A régi hó fajtái:

• Csonthó (firnhó): A hó többszöri olvadása és ismételt fagyása eredményeképpen keletkezik. Ideális hó lesikláshoz. Túlzott olvadás és fagyás hatására jegesedik. Ha nem képes megfagyni, vizes kocsonyahóvá, majd latyakos hóvá alakul.
  • Száraz csonthó térfogatsúlya: 400–700 kg/m³
  • Nedves csonthó térfogatsúlya: 600–800 kg/m³
• Kérges hó (harsch):
  • Olvadt kérges hó – a felületi réteg megolvadása és ismételt megfagyása következtében jön létre.
  • Szélharsch – a szélnyomás hatására jön létre. A síelők mindkettőt beszakadó kéregnek nevezik.
• Tömött hó: A szél a hóesés közben összetöri a hókristályokat, és a szél alatti oldalon szorosan tömörítve lerakja. Rosszul kötődnek a rétegek egymáshoz, lavina esetén táblaszerűen leszakadnak.
  • Száraz tömött hó: 200–400 kg/m³
  • Nedves tömött hó: 400–450 kg/m³
• Préselt hó: szél felőli lejtőn hóeséskor vagy ismételt olvadáskor-fagyáskor a szél a havat szilárdan összepréseli.
• Úszóhó: (más irodalomban lebegő hó) a hótakaró földközeli rétegeiben belső zúzmaraképződés következtében a régi hó csésze alakú (rizsszerű) szemcsékké alakul át. Az átalakulás térfogatvesztéssel jár, így a hó külső terhelés hatására beszakadhat. Acsésze alakú szemcséknek nincsen kötődésük egymáshoz, ezért (csapágygolyószerűen) rendkívül lavinaveszélyes csúszóréteget képez a fölötte elhelyezkedő hóréteg számára! Nagy hidegben, hószegény télelőn is keletkezhet, de létrejöhet a hórétegben, a hókristályok leépülő és gátolt felépülő átalakulása eredményeképpen.

 

[LAP TETEJÉRE]

Téli érdekességek

[LAP TETEJÉRE]

Állandó éjszaka, állandó nappal

A téli napforduló idején az északi félteke a lehető legjobban elfordul a Naptól, az Északi Sarkkörön belül fekvő területeken állandó éjszaka van. Ebben az időszakban a déli féltekén a Ráktérítőn álló ember látja a feje fölött a zeniten delelni a Napot. Ezentúl aztán mind szűkebb térre szorul az állandó éjszaka területe, majd március 21-én megint az egész Földön fölkel és lenyugszik a Nap, s mindenütt egyenlő hosszú a nappal az éjszakával. Ezután a nyári napforduló idején a Föld északi féltekéje "fordul" legjobban keringése során a Nap felé, az északi félteke nyarán az Északi Sarkvidéket mindig süti a Nap, akkor ott hónapokig nincs éjszaka.

Gyertyaszentelő

Február 2. a népnyelvben Gyertyaszentelő napja. Szerte Európában sok néphit kapcsolódik hozzá. Például ha ezen a napon derült, enyhe idő volt, úgy tartották - még sokáig tart a tél, de a "medve napi" borult időtől korai tavaszt vártak. Elterjedt mondás, "ha fénylik Gyertyaszentelő, az ízeket (hulladék tüzelőanyag) vedd elő". Ugyancsak ekkor mondták, "ha e nap előtt megszólal a pacsirta, azután még sokáig hallgat. A medve pedig, ha téli álomból előjön és meglátja saját árnyékát, visszabújik, "mert hosszú lesz a tél". Az adatsorok vizsgálatából kiderül, kisebb eséllyel következik az e nap környéki derűs időből, hogy valóban későn jönne a tavasz, mint a borult "medve napból" az enyhe, korai tavasz lehetősége.

[LAP TETEJÉRE]

Majd ha piros hó esik!

Volt és lesz is ilyen. Például a Grönland közeli Karmin szigeteken 30 cm vastag sötétvörös hóréteget fedeztek fel. A hó színét egy moszat, a sphaerella nivalis okozta. Az esetek zömében ugyan moszatok okozzák a hó elszíneződését, de előfordult már, hogy az erős légáramlás hozta szaharai homok színezte meg a havat Európa számos országában.

[LAP TETEJÉRE]

Téli nap

A meteorológiában azokat a napokat nevezzük "télinek", amikor a legmagasabb hőmérséklet is legfeljebb a 0 °C fokot éri el, vagy az alatt marad egész nap.

[LAP TETEJÉRE]

Gyűjt-e élelmet a hangya télire?

Elterjedt hiedelem, hogy a hangyák télire élelmet gyűjtenek maguknak. Az bizonyos, hogy vannak hangyafajok, főleg déli vidéken, amelyek gyűjtenek, de a mi hangyáink között egy faj sincs, amelynek téli raktára volna. A hazacipelt rovarok, hernyók csak a napi fogyasztást szolgálják, de nem télire valók, hiszen a hangyák télen dermedten alszanak. A mendemondát igen elterjedtté tette La Fontaine meséje a muzsikáló tücsökről és a szorgalmasan dolgozó hangyáról. A mese csak mese, s a valóságban sem a tücsök, sem a hangya nem eszik télen.

[LAP TETEJÉRE]

Népszokások, ünnepek

 

Luca napja (december 13)

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.
Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.
Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.
Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán "kotyolni" járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával "megvarázsolják" a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

[LAP TETEJÉRE]

Karácsony

A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg először, Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az "aranyos csikó" hozta a gyermekeknek az ajándékot.
A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. A XVII-XVIII. Században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két főformáját ismerjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykérő formulák zárják le.
A betlehemes játékok mellett ismerünk más, helyi elterjedésű paraszti misztériumokat és moralitásokat is. Ilyen volt pl. a Paradicsom-játék, amely Ádám-Éva napján a bűnbeesés történetét adta elő.
Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták).
Az ország sok részében karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehén a háznál volt, és megcsapkodta a csordás lába szárát.

[LAP TETEJÉRE]

A regölés (december 26)

A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is. A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés. A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is.
A regölés első kutatója Sebestyén Gyula volt. Nem volt zeneértő - fonográffal vette fel az énekeket. Mások - főként Lajtha László - jegyezték le őket.

[LAP TETEJÉRE]

Hejgetés (dec.31 - Moldvai csángók)

A hejgetés célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.
Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló "bika" hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.

[LAP TETEJÉRE]

Újév napja (január 1)

A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év.
Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, "európai" ünnepekké váltak.
Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.
A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).

Vízkereszt (január 6)

Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi alamizsnagyűjtése. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra. A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgható csillaggal háromkirályok képében köszönteni.

[LAP TETEJÉRE]

Farsang (Vízkereszt - Hamvazószerda)

A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is.
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.
Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak, ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A menet közben bohókás esküvő játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben, abban az évben nem volt lakodalom.
Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt leányokkal tuskót. húzatni. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is. A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott. Azokat a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk. Zoborvidéken a farsang utolsó előtti vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás).

[LAP TETEJÉRE]

Balázsjárás, Gergelyjárás (február 3, március 12)

Balázs-napi szokás a balázsolás (Balázs püspök ünnepe): a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék.
Balázs (a diákok patrónusa) és Gergely (I. Gregorianus pápa) napja volt az iskolások ünnepe. Ilyenkor a diákok házról házra járva jelmezesen vonultak fel, adományokat gyűjtöttek az iskolának és új diákokat toboroztak.

[LAP TETEJÉRE]

Téli étkezés

Az emberi szervezet természetes folyamata, hogy télen valóban több energiát igényel. Ennek magyarázata az, hogy a hideg időben a testünk hőleadása is növekszik, és ezt követnie kell a hőtermelés növekedésének, ellentétes esetben testhőmérsékletünk vészesen csökkenne. Az ehhez szükséges többletenergiát csak a táplálkozásunk fedezheti, ezért is többet kell ennünk. Azonban ez az emelkedés nem olyan mértékű, hogy a mindennapok során különösebb figyelmet kellene rá fordítani, sokkal inkább jelentős az a szintén fiziológiás folyamat, amelynek során ilyenkor inkább a "nehezebb" zsírosabb ételeket kívánjuk, sokkal erőteljesebb fűszeres ízeket szeretnénk érezni.
Nem lenne teljes a kép, ha ezekhez nem vennénk figyelembe azt is, hogy ilyenkor kevesebb lehetőségünk van mozogni, sportolni (tisztelet a síelést szerető és maguknak megengedő társainknak). Márpedig a kevesebb mozgás kedvez a centiméterek növekedésének és a kilók gyarapodásának.
Hozzáadódik mindezekhez még az is, hogy ilyenkor sorra követik egymást az ünnepek, amit mi általában nagy eszem-iszomokkal teszünk teljessé. A sort indítja a Mikulás, amikor sok-sok édességet kapunk, aztán jön a karácsony az elmaradhatatlan halászlével és édességekkel, a szilveszter és az újév a virslivel és a lencsével, majd a korhelylevessel.
A pótszilveszterekről és a farsangi szezonról pedig már ne is beszéljünk. Aztán a téli időszak sok helyen még ma is az elengedhetetlen házi finomságok ideje, gondoljunk csak a vidéki disznóvágások felejthetetlen disznótorosára, a finom tepertőre és az egyéb "disznóságokra". Nos, mindezek miatt lesz az, hogy február végére néhány számmal nagyobb ruhákat kell elővenni, és még szerencse, hogy a téli vastag kabátok sok mindent elrejtenek.

[LAP TETEJÉRE]

Közlekedés télen

A fagyos, havas időjárás beköszöntével különösen fontos, hogy az útra kelők megfelelően felkészüljenek a téli útviszonyokra. Ajánlott kifogástalan műszaki állapotú, téli gumival felszerelt autóval elindulni és tájékozódni a várható útviszonyokról. Aki teheti, inkább a főutakon közlekedjen, és ha szükséges, vigyen magával hóláncot, lapátot és homokot is. Aki gyermekekkel indul útnak, ne feledkezzen meg a takaróról, meleg teáról! Gondolni kell arra is, hogy a kellő mennyiségű üzemanyag nemcsak a közlekedéshez, hanem az autó fűtéséhez is nélkülözhetetlen. Az öltözékünket ne az autó klímájához igazítsuk.
A reggelre lefagyott területek nem mindig észlelhetők a gépkocsikból, ezért ezt is figyelembe kell venni a sebesség megválasztásakor.
A hókotró munkagépek mögött síkos az út, mert a só olvasztó hatása nem azonnali. Ezért nagyon fontos, hogy ha sárga villogóval felszerelt gépeket pillantunk meg az úton, fokozatosan vegyük vissza a sebességet, nehogy rácsússzon autónk a munkagépekre. Tanácsos gyakori féklámpa-villantásokkal figyelmeztetni a mögöttünk haladót is. A hókotrókat lemaradva kövessük, és ne próbálkozzunk az előzéssel, mert nem tudhatjuk, milyen az út állapota a munkagépek előtt. Kezdődő hófúvás, intenzívhavazás esetén a legközelebbi lakott hely elérésekor helyezzük biztonságba gépkocsinkat, és úgy várjuk meg, amíg az út ismét járható! Az elakadt járművek ugyanis akadályozzák a hó takarítását, és a legnagyobb gondosság esetén is kárt okozhatnak benne a munkagépek. A tűzoltók a 105-ös ingyenes segélyhívószámon értesíthetők. Ez akkor lehet indokolt, ha a közlekedést akadályozó, veszélyes helyzet elhárítása válik szükségessé, például egy elakadt autó, vagy egy kidőlt fa, továbbá ha személyi sérülés veszélye áll fenn.

[LAP TETEJÉRE]

Óvakodj a téli napsütéstől!

A téli napsütés különösen veszélyes: bár a sugárzása csekélyebb a nyárinál, súlyos égésekhez vezethet főleg a hegyekben, ahol a hó és a jég visszaveri az ultraviolett sugárzást - erre hívta fel a figyelmet a német Zöld Kereszt szervezet.

A tengerszint feletti magasság és a fehér hótakaró jelentős mértékben. A magasság 1000 méterenként mintegy 20 százalékkal, a hó akár 90 százalékkal is növeli az UVB-sugárzást. Ez akár súlyos égéseket is okozhat az arcon, s a veszélyt csak növeli a hideg, amely miatt az ember nem érzi, hogy leégett a bőre. A fehér hótakaró pedig úgynevezett hóvakságot is okozhat: ilyenkor nehezebben áll át a szem a fényről a sötétebbre és csökken a látóképesség.

A szakértők nyomatékosan ajánlják a síelőknek a fényvédő szemüveg, valamint a vízben szegény, zsíros és lehetőleg fényvédő hatást biztosító krémek használatát.

Forrás: http://www.eumet.hu http://www.mek.iif.hu www.inf.u-szeged.hu http://eletmod.hu

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Síelés

[LAP TETEJÉRE]

A síelés története

Az biztos, hogy az olaszok voltak az elsők, akik a "síelés" szót meghonosították a nyugati civilizáció központjaiban. Amikor a Római Birodalom Észak-Európa felé terjeszkedett közel 2000 évvel ezelőtt, a rómaiakat igen kíváncsivá tette találkozásuk egy néppel, akik télen is képesek voltak vándorolni. Őket hívták skridfinarnak, azaz "sikló finneknek". Mai nyelven ők voltak a síelők.
Ám maga a síelés jócskán megelőzte a Római Birodalmat. A Sarkkör északi részén, egy norvég város egyik 4000 éves sziklarajza már síelő vadászt jelöl. Egy hasonló, állítólag 10 ezer éves vagy még idősebb rajzot nemrégiben Kínában találtak, az egyik északnyugati provincia elszigetelt részében.
Morten Lund, kutató szerint ilyen rajzokat az egész északi féltekén fel lehet lelni. A síelésnek emellett hosszú, hadtörténete is van. Az egyik legnépszerűbb törekvésre 1206-ban került sor, amikor két norvég síelő katona - úgynevezett birkebeinerek - a király ellenségei elől menekítették ki annak kétéves fiát a hegyeken át. Napjaink több ezer síelője meg is szokott emlékezni ezen eseményről a norvég és amerikai símaratonok során.
Az egyik ilyen símaraton, melynek során a résztvevőknek csomagokat is kell magukkal vinniük, az oregoni, John Craig emlékére rendezett esemény. 1877-ben Craig kapott egy szerződést, melynek értelmében postai csomagokat kellett átjuttatnia a Cascade-hegységen. A férfi talán hótalpakat alkalmazott, ám ebben az időben nem tettek igazán különbséget a síelés és a hótalpakon közlekedés között.
Craig a nyáron felderítette az utat és készített egy házat menedéknek. Azonban az első téli kísérlet során meghalt a házban, amikor egy hóviharban elázott gyufakészlete, és képtelen volt tüzet gyújtani.
Valószínű, hogy Craiget Jon Tosterud Rue, azaz ismertebb nevén Hótalpas Thompson inspirálta. A norvég emigráns az aranyláz idején érkezett Kaliforniába. Thompson rájött, hogy sokkal több arany rejtezik a hó alatt, mint a bányákban. 1855-ben 45 kilogrammos postacsomaggal, 130 kilométeres távot tett meg. Ezen szolgálatért levelenként 2 dollárt kapott.
Thompson bányásztársai tartották meg Észak-Amerikai első, szervezett lesikló versenyeit. A bányászok óránként 145 kilométeres sebességgel szánkáztak le az 580 méteres dombokról, 3,6 méteres fából készült deszkáikkal. Ahhoz, hogy nyerni tudjanak, a "sítalpakat" növényi olaj, állati zsír, bálnaolaj és fanedv főzetével kenték be. Ezzel fel is találták a lesiklás során alkalmazott sí-viaszolás technikáját.
Természetesen az nyert, aki a legjobb főzetet állította elő és így védte a sídeszkát. Ráadásul nemcsak a férfiak, hanem a nők is versenyeztek.
Napjainkig nem nagyon tettek különbséget a lesiklás és a sífutás között.
Az 1880-as években azonban megkezdődött a változás. Az emberek új módszereket találtak a síelésre. A felfedezések között megtalálható a szabályozott lesiklás, mely már jócskán fejlődött a bányászok vakmerő lesiklásához képest.
Az új manőverek között megtalálható a telemark technika is. Az első Téli Olimpián, 1924-ben már szerepeltek a síszámok. Ám ezek között csak az ugrás és a sífutás szerepelt. Az 1928-as bemutatókat leszámítva a lesiklás csak 1936-ban vált olimpiai számmá.
Bár a sífutás a skandináv országok szórakozása volt, a hetvenes évekig Amerikában is, lassan de biztosan híveket toborzott. Amikor aztán az üvegszál lecserélte a fát, és megjelentek a high-tech viaszok, valamint a meleg, könnyű ruházat kiváltotta a nehéz gyapjút, a sport elérhetőbb lett a tömegekszámára is.
1982-ben az amerikai Bill Koch rázta fel a sportvilágot, amikor megnyerte a Sífutás olimpiai aranyát, egy olyan technikával, mely inkább tűnt korcsolyázásnak, mint hagyományos sífutásnak. Napjainkban a sífutásnak két kategóriája van, a szabad stílus - ahol megengedett a korcsolyázás - és a klasszikus, korcsolyázás nélkül.

 

[LAP TETEJÉRE]